A Kúria 2017. december 4-én kelt ítéletével kötelezte a NEAK-ot, hogy a felperes tíz évnél régebbi egészségügyi adatait törölje az egészségügyi ellátások elszámolásának nyilvántartásából. A per előzményei 2005-ig nyúlnak vissza, akkor derült ki a felperes számára, hogy az egészségügyi adatkezeléssel kapcsolatos törvény nem határoz meg maximális megőrzési időt a társadalombiztosítási ellátások elszámolási adataira, és ezt úgy értelmezik, hogy az adatokat tetszés szerinti, értsd korlátlan ideig tartják nyilván a polgárokról. (2017. december 8.)
A nyilvánvalóan alkotmányellenes helyzet miatt az Alkotmánybíróságnál eljárást indítottam amiatt, mert az adatvédelmi törvény explicit elvárása ellenére az Eüak. törvény nem határozta meg a társadalombiztosítási célból megőrzött személyes egészségügyi adatok megőrzési idejét. Az ügy száma: 1034/E/2005. volt. Az előző adatvédelmi törvény, az Avtv. (1992. évi LXIII. törvény) 3. § (3) bekezdése ugyanis előírta, hogy: „Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg.„
Az Alkotmánybíróság 2008-ban hozott határozatot az ügyben. Addigra az Országgyűlés már meghatározta a megőrzési időt: előbb 2007. január 1-től 5 év, majd 2007. július 25-től 10 év lett. Ezért az indítvány okafogyottá vált és elutasították. A megőrzési időt 2009. január 1-től 15 évre emelték fel. Már akkor is az volt a véleményem, hogy ezt visszamenőleg nem lehet megtenni.
Az elfogadható és tisztességes megőrzési idő tíz év lenne. Ennek egyrészről az az oka, hogy az Államháztartásról szóló törvény egy EU rendelkezés nyomán 10, majd 2012-től 8 éves megőrzési időt írt elő a költségvetési szervek számára a pénzügyi, elszámolási adatok tekintetében – a szabályos gazdálkodás ellenőrzése érdekében. Másrészt a Büntető törvénykönyvben a költségvetési csalás (ebbe a társadalombiztosítási csalás is beletartozik) elévülési ideje, a maximálisan kiszabható büntetés mértékével egyezik, ami tíz év. A német, osztrák, svájci, angol stb. társadalombiztosítás megőrzési ideje tíz év. A Nyugat-Európai országokban a gyógykezelés során gyűjtött adatok megőrzési ideje is tíz év.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy tíz év elteltével az OEP az adatokat nem törli, levelet írtam az OEP számára, és adatvédelmi pert helyeztem kilátásba. Az OEP válaszában elutasította az öt évnél régebbi adatok törlését a 2000-2007. július 24. közötti időszakra (ami logikus lett volna), és a 2007. júl. 25 utáni, tíz évnél régebbi 2000. évre vonatkozó adattörlést is. Nem ismerte el azt, hogy a visszamenőleges jogalkalmazás számára nem lehetséges. A levélben szerepelt még egy jogcím, amelyre hivatkozva az OEP személyes egészségügyi adatokat gyűjthetett – ez a kutatási célú adatgyűjtés, amire az Eüak. 22. § (4) bekezdése adott felhatalmazást: „Az egészségbiztosítási szerv részére akkor is továbbítható egészségügyi és személyazonosító adat, amennyiben ez az egészségügyi ellátás tervezésének, szervezésének elősegítése érdekében – a 4. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti feladatok ellátásához szükséges mértékben – indokolt. Az egészségügyi és személyazonosító adatokat ebben az esetben kizárólag az egészségbiztosítási szerv adatelemzéssel megbízott dolgozója kezelheti.” Ezt már én is észrevettem korábban, és 2009-ben az Alkotmánybírósághoz fordultam a törlése érdekében. Az ügy száma 53/B/2009. volt, az Ab. a 174/2011. (XII. 29.) számú határozatában nekem adott igazat és törölte ezt a felhatalmazást.
Az Államháztartási törvényre és a Büntető Törvénykönyvre hivatkozással már nem tudtam mit kezdeni, ezt a békát le kellett nyelni úgy látszik bele kell törődnöm abba, hogy a tízéves megőrzési idő megáll, el kell fogadni. A német Sozialgesetzbuch (SGB) V. §292 és §304 is ezt tartalmazza, így aztán a tíz éves megőrzési idő érvényesítésére fókuszáltam.
A megfelelő alkalom 2015. október 30-án érkezett el, amikor ismét levelet írtam az OEP-nek az adatok törlése ügyében, de most már a 10 évnél régebbi adatok törlését kértem. Nézetem szerint az, hogy az ügy 2017. december 4-én véget ért törvényességi felülvizsgálattal együtt – nos ez nagyon jó eredmény. A pert eleve úgy terveztem, hogy ha kell a strasbourgi EJEB és a luxemburgi CJEU bíróságig meg sem állok. A visszamenőleges jogalkalmazás tilalmáról és a per eseményeiről ezen a portálon már jelent meg tudósítás: Visszamenőleges hatályú jogalkotás, jogalkalmazás. Az elsőfokú döntés teljes siker volt, a Szegedi Törvényszék teljes mértékben elfogadta a felperes indítványát és kötelezte az OEP-et a tíz évnél régebbi adatok törlésére. Ennyire könnyen azért nem ment a dolog. Az alperes fellebbezése folytán a Szegedi Ítélőtáblán folyt tovább a per.
Az ítélőtábla 2016. november 11-én részben megváltoztatta a korábbi ítéletet. Úgy ítélte meg, hogy a 2000-2006 időszakban nem volt meghatározva az adatok megőrzési ideje – ami eleve alkotmányellenes helyzet volt, és ezt is a felperes hátrányára írta. A döntés az volt, hogy erre az időszakra a 30 éves (általános, a betegdokumentációra vonatkozó) megőrzési időt kell alkalmazni. Ezzel a megoldással elkerülhette az ítélőtábla, hogy egy állami szerv ellen kelljen ítélni egy nyilvánvaló jogesetben, továbbá nem kellett visszalépnie a visszamenőleges jogalkalmazás tilalmának elvétől sem. Azt továbbra is fenntartotta. A probléma csak az volt, hogy az OEP nem kezel egészségügyi dokumentációt és ezért nem alkalmazható erre az esetre a dokumentáció megőrzési szabálya.
Az ítélet azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy ennek nyomán bármilyen kicsiny egészségügyi adat – ezen túl egészségügyi dokumentációnak minősülne, ami egyáltalán nem elfogadható, ezért felülvizsgálati kérelemmel fordultunk a Kúriához 2017. március 30-án. A NAIH egyik állásfoglalását csatoltuk arról, hogy az ÁNTSZ nem kezel egészségügyi dokumentációt. Ez egy kiváló érv volt a jogi érvek mellett arra, hogy a Kúria is úgy találja, hogy az OEP (NEAK) által kezelt adatok nem minősülhetnek egészségügyi dokumentációnak. Ez után már egyértelmű volt, hogy mi a megoldás. Kisebb akadályt jelentett a 2000-2006 időszak, de erre elfogadta az ítélőtábla, hogy itt az 5 éves időtartam az irányadó, mert hogy korábban is azonos célok érdekében kezelték az adatokat, tehát akkor azonos megőrzési idő is társulna hozzájuk.
Ezzel egy tízéves történet végére került pont. Sajnos 2019-ben ismét pert kell indítsak, mert 2009-től tizenöt évre emelkedett a megőrzési idő. Talán a GDPR hatályba lépése megoldja a problémát és nem is lesz szükség perre. Az ítélet nyomán arra számítok, hogy a NEAK a jövő év elejétől letörli az állampolgárok 2008 előtt beküldött egészségügyi adatait. Lehet, hogy megkérem a NAIH-ot ellenőrizze le ennek a megtörténtét. Az állampolgárok ebből annyit tapasztalnak majd, hogy az Ügyfélkapun belépve nem fogják megtalálni TAJ alapú szolgáltatások / Betegéletút funkcióban a 2008 előtti ellátásaik adatát, a vényeket, járó és fekvőbeteg ellátásaikat. A nyilvántartásban a legkorábbi adat 2008. január 1-ei lehet. Dr. Ábrahám László ügyvéd úr segítségével további adatvédelmi ügyeket szeretnénk vinni. Az Alkotmánybíróság a jövő héten tárgyalja egyik 2012-ben benyújtott, megújított indítványunkat. Az indirekt módon azonosítható személyes adatok tárgyában pedig 2018. elején lesz a másodfokú tárgyalás.
Dr. Alexin Zoltán
Dr. Ábrahám László