Egészségügy: emberi jogi sivatag

Az Alkotmánybíróság határozatot hozott a állampolgári jogok biztosa által benyújtott indítvány ügyében, amelyet a fogvatartottak kényszer orvosi ellátásával kapcsolatban nyújtott be. Az Ab. kénytelen volt az ún. láthatatlan alkotmányt alkalmazni – lévén a ma hatályos Alaptörvény semmilyen fogódzót nem tartalmaz. (2013. október 22.)

Egyik korábbi írásomban (Hiányosak a betegek alapvető jogai az Alaptörvényben) panaszoltam, hogy az Alaptörvény az egészségügyi ellátás emberi jogi alapjairól semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. Ennek következtében az ellátás, a betegek emberi méltóságának és önrendelkezésének tisztelete az Ab. előtt nem érvényesíthető. E jogok ugyan szerepelnek az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben, de a Parlament bármikor megváltoztathatja, sőt mint ahogy azt gyakran látjuk, a miniszter egy rendelettel felülírja – érvényteleníti a törvény rendelkezéseit.

Az Alaptörvény III. és XX. cikkében ezek találhatók:

III. cikk
(1) …
(2) Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.
(3) Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.

XX. cikk
(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

A szöveg a európai jog 1949-es állapotának felel meg. Figyeljük meg, hogy a kísérlet szó – akkor még – az invazív beavatkozással járó kutatást jelentette. Arról semmilyen szó nem esik, hogy az invazív beavazással nem járó esetekben vagy a normál egészségügyi ellátás során milyen emberi jogi normák érvényesek. Az Alaptörvény mentségére annyit fel lehet hozni, hogy az egészségügy alkotmányos alapjai a korábbi Alkotmányban sem voltak lefektetve.

A magyar egészségügyben az ellátási tevékenység elvi alkotmányos alapjai hiányoznak – ezért elvben semmilyen panaszt nem lehet benyújtani az Ab.-hez hiszen nem tudjuk a sérelmeinket mihez mérni. A Parlament nem teremtette meg az orvosi tevékenység alkotmányos alapjait, amitől egy nagyon is ingatag kártyavár jött létre – légüres térben lebeg, a (politikai) széljárás össze-vissza dobálja.

Pedig lenne éppen mit belefoglalni az Alaptörvénybe: ott lenne az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke, aztán az Emberi lény méltóságáról és alapvető jogairól a biomedicina és az orvostudomány alkalmazásai során című Oviedói Egyezmény egésze, és a Alapvető Jogok Európai Chartájának vonatkozó szakaszai. Erre 2010-ben felhívtam az alkotmányelőkészítő bizottság figyelmét – hiába. E hiányosságok okozzák azt, hogy Magyarországon kiterjedten alkalmazzák a kényszer orvosi vizsgálatokat, az egészségügyi adatok feletti önrendelkezés nem létezik, sőt az adatokon (sokszor a szöveteken is) történő kutatást is felvilágosítás nélkül, kényszerintézkedéssel valósítják meg. Ez utóbbi legfeljebb Afrika elmaradott államaiban fordul elő, itt a nemzetközi etikai normák elképesztően súlyos megsértése.

Az állampolgári jogok biztosa 2010-ben fordult az Ab.-hez a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló az 5/1998. (III. 6.) számú Igazságügyminiszteri Rendelet 4. § (3) bekezdése, és az 5. § alkotmányellenességének megállapítása és törlése tárgyában. Az ügy lényege, hogy az orvosi vizsgálat (ellátás) visszautasításának joga megilleti-e a fogvatartottakat. Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint igen. A 15. § (2) bekezdése szerint: „Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban előírt korlátozásokat.” A korlátozás, amiről szó esik az, hogy az ellátást a páciens akkor nem utasíthatja el, ha az ellátás elmaradása egy harmadik személy életét, testi épségét veszélyeztetné. Ez a nemzetközi joggal összhangban van (de mivel nincs az Alaptörvényben rögzítve, ezért holnap a Parlament akár el is törölheti). A bepanaszolt IM rendelet erről a visszautasítási jogról nem igazán vesz tudomást. Úgy gondolkodik, hogy a fogvatartott emberi méltóságával nem kell annyit pepecselni, nála megengedhető a kényszer orvosi vizsgálat (amely eleve, önmagában is megalázó), sőt a kényszer orvosi ellátás is. Ráadásul ezeket a jogokat egy létező törvényi előírás ellenében, egy alacsonyabb szintű jogi szöveg, egy rendelet vonja el a fogvatartottaktól.

A biztos a rendelet vonatkozó szövegrészletének törlését kérte arra hivatkozva, hogy ezt a kérdést az Alaptörvény I. cikke szerint csak törvényben lehetne szabályozni. Habár határozott elképzelése volt arról, hogy a fogvatartottak emberi méltóságát a börtönben (rabkórházban) történő egészségügyi ellátáskor is tiszteletben kell tartani, mégis csak azért kérte a megsemmisítést, mert ezt a kérdést szerinte egy törvényben kellene rendezni. Az Ab. végül elfogadta ezt az érvelést. A 2013.10.22.-én kelt, 30/2013 (X. 28.) számú határozat megtekinthető itt. A biztos bízott a Parlament bölcsességében, hogy amikor majd egy törvénymódosítással rendelkezik erről a speciális esetről, akkor figyelembe veszi azt, hogy fogvatartottakat is megilleti az emberi méltósághoz való jog a börtönbeli egészségügyi ellátásuk során.

Mit tehet az Alkotmánybíróság egy olyan ügyben, amely egy olyan társadalmi problémát tartalmaz, amelynek az eldöntéséhez az Alaptörvény nem nyújt segítséget? A múltban fokozatosan kialakult egy olyan munkastílusa a bíróságnak, hogy ilyenkor a bíróság a nemzetközi jogban (főleg a Magyarországra kötelező nemzetközi jogban) keres fogódzót és valamilyen ügyeskedéssel az elfogadott nemzetközi normát megpróbálja az Alaptörvényből levezetni vagy egyszerűen nemzetközi kötelességre hivatkozva beilleszteni az érvei sorába. Az elmúlt években sokszor kényszerült az Ab. arra, hogy kifoltozza az alaptörvényt és létrejött egy a szakemberek által csak ún. láthatatlan alkotmánynak nevezett normarendszer. Ez fokozatosan egyre szélesebb lett, jócskán kiegészítve a rozsdás, lyukas és rozoga alaptörvényt.

Most is ez történt. Az Ab. elővette korábbi hasonló témában született határozatait és csak ezekre alapozva tudta indokolni a határozatát. A határozatban a legérdekesebb a Dr. Pokol Béla által jegyzett különvélemény. Remélem a nagy tudású professzor csak viccnek szánta, amit írt, és nem gondolja, hogy az egészségügyi önrendelkezési jog nem illeti meg az elítélteket. A különvélemény azonban rámutat arra a szánalmasan sivár Alaptörvényre, amelyben semmilyen alkotmányos fogódzó sincs az egészségügyi önrendelkezési jogra vonatkozóan (holott elő lehetne venni, a Magyarországon kötelezően alkalmazandó Alapvető Jogok Európai Chartáját – csak erre a biztos elfelejtett hivatkozni). A negyedik alkotmánymódosításnak az a fordulata, amely érvénytelenítette kvázi az Ab. korábbi határozatait, beleértve ebbe a láthatatlan alkotmányt is, és elvben lehetetlenné tette volna azt, hogy a mostani ügyben ezt alkalmazni lehessen. Vagyis a kormánytöbbség a kopár alapjogi sivatagot még lángszóróval fel is perzselte, nehogy azon az életnek bármilyen nyomát is meg lehessen találni. Ezek után kíváncsian várom a kényszer üzemorvosi vizsgálat ügyében benyújtott indítványommal kapcsolatos határozatot.

Dr. Alexin Zoltán

Szeretnék hozzászólni

Vélemény, hozzászólás?