Gazdátlan orvosi dokumentumok a bezárt kórházban

Az MSZP-SzDSz egészségügyi reformja idején néhány kórházat bezártak. Sok éven át megoldatlan volt a tárolt dokumentumok további megőrzése. Sok anyag elveszett, az elektronikus tárolóegységek tönkrementek. A múlt még 2016-ban is kísért. Felelős pedig nincs. (2016. június 16.)

A kórházbezárásokra 2006 végén, 2007 elején került sor. A dolgozóknak felmondtak, a betegeket máshová irányították, a mozdítható berendezéseket az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézeten keresztül más intézményeknek szétosztották. Az egészségügyi dokumentáció sorsa azonban nem akart rendeződni. Az adatvédelmi biztos 2007 májusában indított vizsgálatot hivatalból a különleges személyes adatok további kezelésének megoldatlansága miatt. Lásd. 903/H/2007 számú irat. Ebben felhívta az egészségügyi miniszter figyelmét arra, hogy kiemelt figyelmet fordítson a dokumentáció sorsának rendezésére is.

A személyes egészségügyi adatok a törvény szerint elvileg speciális és fokozott védelmet kellene élvezzenek, ezért egyszerűen otthagyni egy omladozó intézményben – nem tekinthető biztonságos tárolásnak. Az is előre látható, hogy egy későbbi felújítás vagy bontás esetén az adatok illetéktelen személyek tudomására jutásának meglehetősen nagy a kockázata. Ezen túlmenően ez a megoldás nem biztosítja az érintettek jogát ahhoz, hogy hozzáférjenek az adatokhoz, leginkább a saját további egészségügyi ellátásuk céljából. Magyarul a hiányzó dokumentumok esetleg egészségkárosodást is okozhatnak. A dokumentumok között nem csak papír űrlapok, kartonok voltak, hanem képalkotó eljárással készített felvételek (ultrahang, röntgen, CT/MR stb.), szövettani metszetek és preparátumok, valamint szövetminták (adományozott és letétbe helyezett) is voltak.

Az első lépés az ÁNTSZ kijelölése volt, amely majd átveszi a dokumentációkat. Mivel a bezárt kórházak Budapesten voltak, ezért a fővárosi ÁNTSZ-nek kellett volna átvenni az iratokat és más dokumentumokat. Azonban ennek a szervezetnek nem volt megfelelő telephelye a raktározásra, így különböző bérelt raktárakban, illetve a főpolgármesteri hivataltól kapott tároló helyeken gyűjtötte az iratokat. A betegek számára itt már megszűnt az elérhetőség, lényegében használhatatlanná vált számukra az anyag. Jellemző, hogy ilyen körülmények között a megsemmisítés nem merült fel lehetőségként, hanem inkább az, hogy valamelyik levéltárnak adják át az anyagokat.

A következő lépés az EKI (Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet) kijelölése volt, amely a bezárásokat végül jogilag levezényelte, ugyanis a megszűnt intézményeknek voltak ki nem fizetett számlái, perek voltak ellenük folyamatban stb.

Az EKI nagy munkát végzett, és a számára elérhető papír alapú dokumentumokat digitalizálta és azok így elérhetők lettek a betegek számára is. Ezzel egyidejűleg a betegek információs önrendelkezése tovább csökkent, hiszen a továbbiakban egyáltalán nem kontrollálhatták, hogy ki és milyen célból fér hozzá az adataikhoz. A szövetmintákra és papír alapú anyagokra rácsaptak a kutatók – a betegek jogai senkit sem érdekeltek, és nem érdekelnek ma sem. Az OPNI 1945 előtti anyagai például a Fővárosi Levéltárba kerültek, ami komolyan sértheti a még elő betegek vagy hozzátartozóik személyiségi jogait. Pár évvel később az adatvédelmi biztos olyan állásfoglalást adott ki, amely szerint a betegdokumentáció nem közirat, ezért azt nem lehet levéltárba adni. Ezzel azonban szerintem már elkéstek.

A bezárt kórházak után maradt egészségügyi dokumentumok elektronikus (kinyomtatható) változata jelenleg az Országos Kórházi Főigazgatóságon keresztül érhető el. Az adatok tárolásáról ténylegesen továbbra is az EKI, mint adatfeldolgozó gondoskodik. Az adatigénylésről itt kapható további tájékoztatás. Azt hittem, hogy újabb csontváz már nem borul ki a szekrényből, de tévedtem.

Tavaly nyáron a 444.hu portálon jelent meg egy híradás és videófelvétel a BM Korvin Ottó kórház elhagyott épületeiről. Hasonló videókat láttam már régi orosz laktanyákról, de még az OPNI épületeiről is. Eddig nem találkoztam olyan tudósítással, amelyben elhagyott különleges személyes adatokat találtak volna a készítők.

A videó megtekintése után panaszt tettem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál. A hatóság az elmúlt héten megküldte vizsgálatának az eredményét. Ebben arról tájékoztattak, hogy megtalálták az ingatlan mai vagyonkezelőjét – az Országos Bírósági Hivatalt. Kiderült, hogy 2007-ben a dokumentációkat a terveknek megfelelően az ÁEK-ba (Honvédkórházba) elszállították, majd utána történt egy bejárás, majd jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a bezárt kórházban otthagyott orvosi dokumentációt nem találtak.

2015. október 1-jén ismét történt egy helyszíni bejárás, amelynek az eredményeként kiderült, hogy az egyes, szúrópróbaszerűen ellenőrzött helyiségekben található dokumentumok egy része egészségügyi dokumentációnak minősül. Ezen belül egyes helyiségekben megtalálhatók röntgen- CT felvételek, betegkartotékok, beutalók, továbbá különösen nagy mennyiségben patológiai metszetek, illetve vélhetően viaszba ágyazott minták. A megtekintett egészségügyi dokumentumok többsége személyazonosító adatot (pl név, születési dátum, TAJ szám) is tartalmaz … A munkacsoport szisztematikus, minden helyiségre kiterjedő bejárást javasolt, hogy felmérhető legyen az otthagyott egészségügyi dokumentáció mennyisége egyáltalán.

A helyzet megoldásával megpróbálkozott a NAIH, de nem járt sikerrel. Az MHEK (Magyar Honvédség Egészségügyi Központ) alvállalkozót bízott meg 2007-ben az iratok átszállításával, aki ezt 2008. április 30-ig vállalta.

Az MHEK álláspontja szerint nem az MHEK kötelessége, hogy az egészségügyi dokumentumok esetében vizsgálja a megőrzési időt, továbbá elvégezze azon dokumentumok selejtezését, amelyeknél a megőrzési idő lejárt. Végül nem az intézmény feladata, hogy a megőrzési időn belüli egészségügyi dokumentációt a 2008 óta fennálló és fokozódó szennyeződésektől mentesítse.

Egy érdekes adatlék a történethez, hogy a Honvédkórház természetesen nem tudta elhelyezni a sok iratot így azt a nagytarcsai őrzött, de kiürített laktanyába szállították. Kiderült, hogy az elektronikusan tárolt adatokat sem adták át végül a Honvédkórház számára, így a dokumentumok másolatának kiadása a betegeknek nem volt lehetséges.

A hatóság ezek után ezt a jelentését nyilvánosságra hozta a honlapján. Illetve áttette az ügyet további intézkedésre az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központba, amely hamarosan megszűnik, tehát sok jóra nem számíthatunk.

2016 május végén megjelent az Európai Unió hivatalos lapjában az új adatvédelmi rendelet szövege. A rendeletet 2018 május 25-étől kezdve minden tagállamban azonos módon kell alkalmazni. Az első akarok lenni, aki ezen a napon 0:00-kor lenyomja a küldés gombot és bepanaszolja a magyar egészségügyi adatkezelés elképesztően visszás működését, a sok jogsértést. A papír alapú dokumentumok megőrzési idejét haladéktalanul 5 évre mérsékelném, amivel a további jogsértéseket talán lehetne csökkenteni. 1995 óta a legtöbb egészségügyi intézmény úgyis elektronikusan tárol adatokat.

Dr. Alexin Zoltán

Szeretnék hozzászólni

Vélemény, hozzászólás?