Az egészségügyért felelős minisztérium – jelenleg a Belügyminisztérium – előterjesztett egy Salátatörvény javaslatot, amely számos szigorítást tartalmaz az orvosok számára, illetve négy új adathozzáférést engedélyezett állami szereplőknek az EESZT tartalmához. Ezek természetesen semmibe vesznek mindenféle önrendelkezést, egy kukkoló oldal színvonalára süllyesztik a nemzeti egészségügyi nyilvántartást (2023. március 28.).
Utoljára 2019. januárban volt lehetőség jogszabály társadalmi véleményezésére. Mintegy négy évvel később ismét volt erre lehetőség. Túl nagy illúzióim nem lehetnek, hiszen legutóbb tizenöt évvel ezelőtt, 2008-ban kerültek be az észrevételeim egészségügyi jogszabályba. A baljós előjelek ellenére küldtem be észrevételt az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény módosításaival kapcsolatban.
A törvénymódosítási javaslatban négy új hozzáférési lehetőség található: három kisebb és egy hatalmas lék. Közös jellemzőjük a módosításoknak, hogy erőből adnak hozzáférést az adatokhoz (a betegek önrendelkezési jogait semmibe véve), ráadásul titokban, úgy hogy (az egyik lehetőség kivételével) a jogosultak a DÖR és a naplózás megkerülésével kapjanak személyes, bizalmas adatokat. Természetesen a betegeknek nem lennének adatvédelmi jogaik.
Az EESZT-n ütött hatalmas lék a NEAK feljogosítása, hogy bármely, jogszabályban előírt feladatához szükséges személyes adatot közvetlen eléréssel megkaphasson az EESZT-ből. Természetesen a módosítás nem mond semmi többet arról, hogy milyen adatokról van itt szó, és nyilvánvalóan az a szándék, hogy érintettek önrendelkezése ne számítson, sőt a naplófájlból se értesülhessenek a hozzáférésről. A rossz előérzetet fokozza, hogy a szövegben szerepel a reprodukciós eljárások eredményessége – újabb, huszonnyolcadik adatkezelési célként. Mindebből arra lehet következtetni, hogy talán a lombikkezeléssel kapcsolatos leletekhez, ambuláns lapokhoz kapna hozzáférést a NEAK. Ez mindenesetre gyomorforgató. A NEAK az évek alatt számos feladatot kapott az Országgyűléstől, amelyek össze vannak gyűjtve az egészségbiztosítási szervekről szóló 386/2016. (XII. 2.) Kormányrendeletben. Nem világos, hogy ezekhez a tervezési szervezési feladatokhoz miért lenne szükség az EESZT-ben tárolt adatokra (ráadásul a magánszolgáltatók által feltöltött adatokra).
A GDPR 6.cikk (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy egy közérdekű feladat végrehajtása érdekében jogszabály határozza meg az adatkezelés ismérveit (jogalap, kezelt adatok köre, érintettek, érintettek jogai, tárolás ideje). Ezeket azonban egyáltalán nem határozza meg a módosítási javaslat. Mondanom sem kell, hogy az állam megint trükközik, és a jogorvoslat nélküli kényszerintézkedést megpróbálja közérdekű adatkezelésként eladni, ami egyértelműen ellentétes a GDPR előírásaival.
Ennél kisebb jelentőségű új jogosítvány lenne a foglalkozás-egészségügyi orvosok feljogosítása arra, hogy a DÖR-t feltörjék, de csak az alábbi esetekben:
a) a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvény alapján engedélyköteles eszköz megszerzését, illetve tartását az egészségi alkalmasság igazolásához köti, vagy
b) a szolgálati lőfegyver viselésére feljogosító jogviszony létesítéséhez, illetve munkakör ellátásához vagy szolgálati beosztás betöltéséhez orvosi, egészségi vagy egyéb egészségügyi alkalmassági vizsgálatot ír elő.
A véleményem az, hogy ennél sokkal humánusabb megoldás az, ha az orvos nem kénye-kedve szerint törné fel a DÖR-t, semmibe véve a dolgozó magánszféráját, hanem elkéri a szükséges adatot, amelyre szüksége van, és lehet, hogy inkább papírra nyomtatva adná át az érintett. Itt egyébként a pszichiátriai leletről lenne alapvetően szó (amit egy foglalkozás-egészségügyi szakorvos nem láthat még alapbeállítás szerint sem), de az alkalmassági vizsgálat egy fontos része. Ehhez viszont nem kellene végigkattingatni az érintett genetikai, urológiai (nőgyógyászati), onkológiai stb. leleteit.
Ennek a módosításnak az a története, hogy 2023 februárjában megtudtam, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvosok rutinszerűen törik fel az EESZT-t, és egymást buzdítják a jogellenes adatkezelésre. Emiatt panaszt nyújtottam be a NAIH-nál és az OKFŐ-nél. Arra következtetek, hogy a Belügyminisztériumhoz eljutott a panaszom, de nem a helyes megoldást választották.
Az utolsó hozzáférési jogosultságot az állami egészségügyi szolgáltató kapná meg az összeférhetetlenség vizsgálatához (annak ellenőrzése, hogy egy konkrét orvos nem kezelte-e a pácienst ugyanezzel betegséggel korábban egy magánszolgáltatónál). A módosítási javaslatban le van írva, hogy az állami szolgáltató erre kijelölt orvosa elküldheti az EESZT-be a TAJ-t, a pecsétkódot és a BNO kódot, amire az EESZT visszaküldi az eseménynaplóból a találati listát egy évre visszamenőleg (hogy a megadott orvos mikor kezelte és hol a megadott beteget). Az esetleges visszaélések miatt mindenképpen szerepelnie kellene ennek a hozzáférésnek a naplófájlban. A titkos hozzáférés elfogadhatatlan.